Két történet
Én két történetet tudok elmesélni, igaz nem egy idősebb embertől hallottam őket, hanem a szüleimtől. Igazából én csak azt tudom leírni, amiket nekik meséltek el a nagyszüleim, és a család többi tagja, esetleg ismerőse. Kétféle szál van. Egy fiatalabb „mesélő”, és egy öregebb. A fiatalabb abban az időben még csak gimnazista volt. Ő annyit élt meg az egészből, hogy szóltak az iskolában, hogy kitört a forradalom / ellenforradalom, és mikor kimentek, el volt barikádozva az iskola is, a villamosok fel volt borítva védekezés kép, és mindenki pánikba esett. Néhány gyereknek is adtak a kezébe fegyvert. Különösebb dolog nem történt, mivel gyorsan elvitték a diákokat a barikádoktól. Ő szerencsére nem Pesten élt, a vonat tetején utazott, és néhány kilométert gyalog kellett megtennie hazáig. Otthonról pedig nem mozdultak ki egészen addig, amíg le nem csendesedett az egész, ez idő alatt tanítás sem folyt.
Az öregebb már valószínűleg ember közelibben élte meg a dolgokat, hiszen ÁVH-snak titulálták. De sikerült őt megmenteni 100000 forinttal, ami nem kis pénz volt akkor, hisz még most is sokat ér. Ennyibe került akkor az élete, hogy ne akasszák fel őt is úgy az erkélyekre, villanypóznákra és minden szóba jöhető helyre, mint a társait. Ez után bujdosott, gyalog tette meg az utat 3 hét alatt a vidéki házáig, hogy ne találjanak rá. Nem tudom, hogy mit érezhetett, hiszen már nem él, de azt hiszem ezek a napok voltak életében a leghosszabbak, és azt hiszem azért tudunk erről csak keveset, mert senki nem beszél szívesen egy ilyen dologról, ha már egyszer átélte, és látta, amit mi nem láttunk. Elég fájdalmas dolog lehetett látnia azt, hogy esetleg a barátait, családtagjait lövik vagy ütik le mellette. Azt hiszem erről én sem szívesen mesélnék…