Markó Tímea interjúja
Nagypapám, Markó Lajos, 1956-ban, 31 évesen élte meg a forradalmat. A Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, így közelről tapasztalhatta meg az eseményeket.
Elsőként arra lennék kíváncsi, hogy az akkori ifjúságnak, aminek Te is a tagja voltál, mi volt a véleménye az 50-es évek Magyarországának helyzetéről?
1952 óta dolgoztam a Földművelésügyi Minisztériumban osztályvezető agrármérnökként. Már az ’56-os eseményeket megelőző időszakban is egyre élesebben érződött az értelmiségi körökben, így a Minisztériumban is, az ellenérzés az akkori rendszer lehetetlen túlkapásaival szemben.
A fiatalabb generáció, amibe én is tartoztam, egyöntetűen vallotta, hogy az ország vezetése, különösen az utóbbi években, nagyon rossz irányba halad, és a Párton belül is – aminek én is tagja voltam – nőtt az igény a gyökeres változtatásra.
Közvetlenül az október 23-át megelőző hetekben milyen volt a hangulat Budapesten? Mennyire lehetett érezni, hogy ki fog törni a forradalom?
Már hetekkel korábban egyértelműen érzékelhető volt a feszültség. Az utcán és szinte mindenütt, a Párton belül is egyre erőteljesebb volt az ellenszenv a Rákosi rendszerrel szemben és mindannyian éreztük, hogy rövidesen valami nagyon meghatározó dolog fog történni.
Pontosan hogy zajlott 1956. október 23-a?
Úgy kezdődött a reggel, ahogy minden átlagos nap. Én a Minisztériumban végeztem a munkámat úgy, mint máskor. De délután, amikor hazafelé indultunk, megtudtuk, hogy a műegyetemisták már a Kossuth téren tűntetnek, amihez mi is csatlakoztunk. Mindannyian Nagy Imre megjelenését és az akkori vezetőség lemondását követeltük. A tömeg ezt követően a Bem térre vonult, én pedig kollégáimmal a kialakult helyzetet elemeztem, majd elég későn, hat óra tájban indultam haza. Ekkor a tűntetés már nagyon éles volt. A Rákóczi úton az összegyűlt tömeg felborított több villamost is, így lehetetlenné vált a tömegközlekedés. A Szentkirályi utcánál már lövéseket is hallottam a Magyar Rádió épülete felől, amit a tömeg addigra ostromolt.
A családod otthon mennyire érzékelte aznap az eseményeket?
Előtte egy évvel nősültem, az akkori Népstadion környékén laktunk a nagymamáddal. Szerencsére a kerületünkben viszonylag csend volt, nem történt jelentős rendbontás, így ő csak tőlem tudta meg az aznapi eseményeket, számára ez a nap a szokásos módon fejeződött be.
Hogy teltek számodra a közvetlenül október 23-át követő napok?
Másnap, 24-én reggel telefonon érdeklődtem a Minisztériumba bejutott kollégáimtól, hogy mi, akik jóval messzebb lakunk, menjünk- e be dolgozni, ugyanis a helyzet egyre veszélyesebbé vált. Nekem azt mondták, hogy maradjak otthon, de sajnos néhány kollégám, akik megpróbáltak munkahelyünkre eljutni, a Kossuth téri sortűz áldozatává vált.
Milyen változások történtek a környezetedben a forradalmat követően?
A Földművelésügyi Minisztériumban is létrejött az előző rendszerrel szembeni vezetőgárda, ami próbálta a hibákat és hiányosságokat kijavítani. Mindannyian bíztunk a gyökeres változásban.
Végezetül még meg szeretném kérdezni tőled, hogy mi volt a Te személyes véleményed az akkori helyzetről és eseményekről? Sokat hallottam azokról, akiket meghurcoltak a forradalomban való részvételük miatt. Ez történt veled is?
Igen, nekem is kifejezetten negatív volt a véleményem a Rákosi rendszerről, amit hangoztattam, ezért a Minisztérium új vezetése sokak mellett nekem is, mint „ellenforradalmárnak”, felmondott és így 11 hónapon keresztül munkanélküli voltam.
Köszönöm szépen, hogy válaszoltál a kérdéseimre.
Örülök, hogy segíthettem.