Regina néni beszámolója
"12 órakor az előadások befejeződtek a délutáni felvonulásra való tekintettel, de még a tegnapi nagygyűlésen leszögeztük, hogy hajlandók vagyunk az elmaradó órákat későbbi időpontban megtartani. A felvonulással egy időben nekünk történelmi materializmus c. előadásunk lett volna. A felvonulásra a gyülekezés az egyetem udvarában 3-ra volt megbeszélve. Így tekintélyes idő állt rendelkezésemre, hogy közben körülnézzek az egyetemen belül és kívül. Az egyetem területén belül, ahová a mai napon már csak diákigazolvánnyal lehetett belépni, egyre nagyobb számban jöttek az egyetemi hallgatók, legtöbben nemzetiszínű kokárdával. Az egyetem udvarán, ahová több mint 15 ezer ember fér be, serényen szerelték fel a hangszórókat. Az egyetemen kívül a Budafoki úton több helyen (és a Bartók Béla úton is) hirdetőoszlopon és falakon sokszorosított röplapjainkat látom kiragasztva. Ugyanez látható a Gellért téren. Minden ilyen helyen érdeklődő emberek nagy csoportja gyűlt össze, sokan pedig látva rajtunk a nemzetiszínű kokárdát, tőlünk kértek ilyen röplapokat. Eközben ismerősök mesélték, hogy részt vettek az üzemekben, a Műegyetemről kiküldött delegációkban és ahol a munkásokkal találkozni tudtak, azok nagy lelkesedéssel fogadták követeléseinket. Sokan kifejezték kívánságukat, hogy szeretnének velünk jönni a felvonulásra. Egyes helyeken azonban a párttitkárok nem engedték meg neki, hogy a munkásokkal közvetlen kapcsolatot teremtsenek, sőt Csepelen egyes DÍSZ vezetők olyan félrevezető híreket terjesztettek a munkások között, hogy az egyetemisták a munkásság ellen lázítanak. És akkor, futótűzként terjedt el az a hír, hogy a rádió közölte: Piros László belügyminiszter betiltotta felvonulásunkat a közlekedés biztonsága érdekében. A hírt leírhatatlan felháborodással fogadta mindenki. Tudtuk mindnyájan, hogy Piros elszámolta magát. Ez az intézkedés senkit sem fog befolyásolni, vagy eltántorítani. Az egyetem kertje zsúfolásig megtelve. Az emelvényhez elég közel álltam. Se vége, se hossza a tömegnek. Nemcsak a Műegyetem, de az Agrártudományi Egyetem és a Kertészeti Főiskola hallgatói is megérkeztek. Eközben felvetődött az a gondolat, mi történjék, ha a tiltó rendelkezést nem oldják fel. Úgy döntöttünk, hogy a tüntetést ez esetben is megtartjuk. Végül az Orvosi Egyetem egy megbízottja adta hírül, hogy az Orvosi Egyetem 1400 hallgatója már el is indult a Bem szoborhoz. Végre megérkeztünk a Bem szoborhoz. Illetve odajutottak azok a szerencsések, akik a sorban elől voltak. Hogy lássak valamit, két barátommal előre tolakodtam a térre, ahol Bem szobra állt. Végre kiérkeztünk a Parlamenthez. Meglehetősen meglepett, amikor azt láttam, hogy már sok tízezres tömeg áll a Parlament előtti téren. Nyilvánvaló, hogy egyetemistákon kívül már munkások és alkalomszerűen odavetődött személyek is voltak a tömegben. Igyekeztünk beljebb hatolni, hogy megtudjuk, mi folyik itt. Percekig, negyedórákig tartott, amíg megértettük, hogy immár félelem, tartózkodás nélkül ordíthatunk, először óvatosan, majd egyre merészebben. Végül úgy, ahogy fellázadt, minden egyébről megfeledkezett lelkünk parancsolta és ahogy torkunk bírta. Az emberek közül egyesek a villamos tetejére másztak, hogy többet lássanak, egyes csoportok pedig teherautókról, melyek nyilván üzemekből származtak, üvöltöttek forradalmi jelszavakat. Sajnos eközben egyre hidegebb kezdett lenni, kabát nélkül jöttem el a felvonulásra, mert igazán nem tudhattam, hogy idáig jutunk el, este 8 óráig. Éppen ezért barátaimmal úgy határoztunk, hogy 9-ig várunk és utána hazamegyünk, bármi is történjék. Hazafelé menet eleinte kicsit nyugodtabbnak tűnt minden, de már az Oktogonnál száguldó teherautókkal találkoztunk. Vesszen Gerő! halljuk egy pillanatra és egy perccel később már az Irodalmi Újság rendkívüli számát olvashatjuk a magyar forradalomról. A 6-os villamoson már más eseményekről beszélnek lázasan. A Parlament előtt, miután elmentünk onnan, a néptömeg erélyesen követelte, hogy Nagy Imre jöjjön oda és tartson beszédet. A kívánság végre teljesült. Ilyen hírekkel érkeztünk haza 10 óra után. A tegnapi és mai napra érdemes volt várni 11 évig. "