Remetei Csilla Kimera interjúja
…Ekkortájt az ország három részre szakadt: a felkelők, a felbujtók és az „elbújók”.
Ezrek bújtak pincéikbe gyerekeikkel és idős rokonaikkal. A kétségbeesés, és a bizonytalanság tartotta fogva az emberek szívét. Nem lehetett tudni mikor kopogtatnak be a vastag faajtón és kit fognak elvinni.
Az utcán csak a forradalom oly buzgó támogatói jártak és kiáltozták: „Aki magyar, velünk tart!”(a halálba- ezt elfelejtették hozzátenni)
Nagypapámat az utcán fogták és hurcolták el, csak, mert ő nem akart önként velük tartani, hát erőszakkal kényszeríttették rá. Három napon keresztül vallatták, kínozták. A fantáziaszegény katonák a test gyötrésével beérték, vagy csak nem tudtak jobbat kitalálni. Nagypapám testén csikkeket nyomtak el, megverték, üvöltöztek vele. Nem tudták megtörni, erős akarata és tűrőképessége nem engedte kimondani azokat a bizonyos szavakat: „Rendben, veletek tarok!” Nem! Ő soha nem tett volna ilyet. Lelke a békére, teste a napokon áttartó fizikai bántalmazások kipihenésére vágyott. A katonák egy idő után feladták, kidobták az utcára. Ott feküdt az agyonlőtt halottak között. Ez mentette meg az életét. Egy fiatal katona undora jeléül- vagy csak saját maga szánalmas harcbeli teljesítményét kompenzálni próbálva- belerúgott és belelőtt minden holtestbe. Szégyenteljes és megalázó módja ez az önbecsülés megtartására. Egy gyáva sehonnai családapákat, férjeket, testvéreket, nálánál értékesebb, jobb embereket így mer megbecsteleníteni. Nagypapámba is belerúgott, de ő még élt. Megfogta a katona lábát, aki mire észbe kapott már a földön hanyatt feküdt. Keze remegett, arcán az a bizonyos „halálfolt” jelent meg. Szeme kidülledt, üvegesen bámult a semmibe. Teste zihált, tüdeje hörgött. Úgy megijedt azt hitte egy kísértet rántotta le a földre. A fiatal, életerős katona undorító féregként kúszott a sárban, amíg a szíve fel nem adta a küzdelmet.
Nagypapám hazáig rohant, otthon már gyászolták. Az ajtón belépő férfit először meg sem ismerték. Mindenki feléje nézett, ijedt kíváncsisággal a tekintetükben majd e szemekből könnyek csordultak ki Mindenki meg akarta ölelni, hogy biztossá váljon nem csak álmodnak.
Nagypapám teste még mindig őrzi a borzalmas emlékeket: a hátán a hegek a lelkében az élmény melyet bár soha ne élt volna át.