Cseh Szakál Fruzsina interjúja
Nagyszüleimet megkérdeztem, hogyan emlékeznek erre az időszakra. Sok mindenre emlékeznek, de elég régen történt.
Sokan vidékről érkeztek akkoriban Budapestre-mint a nagyapám is-és elég sok fiatalt hívtak tüntetni, a tüntetés miatt így sok ember csak később tudott hazautazni a tervezettnél. Sok kisgyerek kószált az utcán, érdeklődve a nagy tömeg iránt.
Nagyapám maradt Budapesten. Miután a koszorúzásnak vége lett a Bem szobornál, sokan átmentek a parlament elé, és Nagy Imre beszédére vártak. Ugyanazon a napon az ELTE Múzeum körúti részében is ülést tartottak.
Ezután kezdődtek a lövések. Sok önkéntes segítő volt, élelmet biztosítottak a sérültek számára. Sok boltot bezártak, pedig sok ember éhezett. Sok önkéntes állt be a vöröskereszthez, a vöröskereszt gyógyszerekkel és felszerelésekkel biztosította az önkéntesek munkáját, de volt aki halálos sérülést kapott, azzal már nem tudtak törődni, hiszen arra törekedtek, hogy akiknek az életét meg lehet menteni, azokon segítsenek. Sokan nővér és ápoló is megsebesült, nagy részük észre se vette, hisz önzetlenül segítettek másokon.
Sok fiatalt halálra ítéltek, de volt akinek a halálbüntetésből életfogytig tartó börtönbüntetés lett. Szerelmek is szövődtek a börtönökben, ők levelezgettek egymással, így tartották a kapcsolatot, de ha ez kiderült volna, akkor kemény fegyelmi büntetés lett volna belőle. Különböző cselekkel juttatták el a leveleket egymásnak a szerelmes fiatalok.
13-15 éves gyerekek embereket öltek, nem tudták eldönteni, hogy mit kell tenniük, hogy mi a helyes, hősök-e vagy gyilkosok. Ők általában civil fegyveresek voltak, akik gránátot és lőszert kértek az idősebbektől vagy fegyvert fogtak rájuk.
A fegyvereket mentőautókból osztogatták a hatalmas tömegnek, de a gyerekeket megpróbálták megóvni ezektől, aki csak tudott mindenkit hazaküldött.
Sok fiatal hontalanul bolyongott, moziban, pártbizottságokban éjszakáztak.
Az orosz kocsikra sok embert váratlanul feltettek és elvitték őket, majd később kihallgatták és lekopaszították minden testrészüket, ruháikat fertőtlenítették, élelmet nagyon keveset kaptak.
Ha valaki az utcára lépett, máris lőttek rá. Nagyanyámék el akartak utazni, mindenüket bepakolták egy vagonba, de a vagon a mai napig nem érkezett meg a tervezett helyre, mindenüket elvesztették.
Elég sok minden történt még ebben az időszakban, nagyszüleim ekkor ismerkedtek meg egymással.