Fóris Ivett interjúja
Többek között édesanyám, édesapám, és sógorom szüleit kérdeztem meg az eseményekről.
1956-ban az én szüleim kisgyerekek voltak, apukám 8, anyukám 5 éves volt. Mikor megkérdeztem, mire emlékeznek akkor ezt mesélték el nekem:
"Akkoriban édesapám a Köztársaság tér közelébe lakott, Auróra utcában…közel az eseményekhez. Mivel minden kisgyerek kíváncsi és félelem érzete még nincs, nem is lehetett, hiszen nem tudta mi az, ami mind zajlik körülötte.
Többször kiment a Köztársaság térre, kíváncsian figyelte az eseményeket, még olyan is előfordult, hogy többen a pártházba is bementek ahonnét persze a felnőttek elzavarták őket.
A közeli területek felvoltak ásva, több gödör árok volt a Pártház előtt, mert egy titkos alagutat kerestek ami innen vezetett ki, de végül nem találtak semmit. Apukám meséli, hogy kifele jövet beleesett egy ilyen gödörbe, és szörnyű látvány tárult a szeme elé, halott emberek feküdtek az árkokban.
Még belegondolni is rémisztő, hogy mit élhetett át apu kisgyermekként mindössze 8 évesen.
A környékbeli utakon tankok haladtak keresztül, lövöldözések hallatszottak és halottak feküdtek a földön.
Anyukám arra is emlékszik, mikor repülők jöttek és röplapokat szórtak le a magasból, ezzel tájékoztatva az embereket a helyzetről, a körülményekről.
A Duna másik oldalán, Budán, - meséli a sógorom édesanyja- akkoriban 11 éves volt, hogy hosszú kígyózó sorok álltak végig a kenyérért, hogy tejet ihassanak tejport kaptak, és rengeteg lekvárt ettek, mivel nem volt más.
Mariann édesanyja, miden nap „naplót” vezetett arról, hogy azon a napon éppen mit tudott adni enni négy kis gyermekének
Olyan is előfordult, hogy az éjszakát lent a pincében kellett tölteniük, ez ritkább volt, viszont napközben számos alkalommal kellett a pincében tölteni az időt, ráadásul sok családdal együtt kis helyen, sok gyerekkel.
Akkoriban még állt a Kossuth-híd, közel az országházhoz. A két végén orosz tankok álltak.
A tér tele volt emberekkel, a másik oldalán lövöldözések kezdődtek el, és erre az orosz katonák azt hitték, hogy őket kezdik el támadni, és elkezdtek visszalőni, de a középen álló népből, számos embert eltaláltak, megöltek ok nélkül.
Mariann egyik testvére éppen hazafelé tartott, amikor elkezdődtek a lövöldözések, és nem tehetett mást hason csúszva kellett átkúszni a Margit-hídon, hogy épségben hazaérhessen.
Aztán még azt is elmesélte, hogy a szomszédjukban lakott három fiú, nála idősebbek.
A két idősebbik fiú elég talpra esett, határozott volt, ők valamiért külföldre kellett hogy menjenek, a kisebbik aki inkább félénk jellemű volt, gátlásosabb, visszahúzódó, itthon maradt a szüleivel.
De édesanyja nem nézte jó szemmel, hogy mindenki kint harcol, és ő meg otthon ül. Kiment a Kossuth térre és sajnos meg is halt, lelőtték.
A történtek után nem temethették el, sokáig azt sem tudták hova lett, majd csak később szereztek tudomást arról, hogy lelőtték. Belegondolni is szörnyű, mi minden borzalom történt akkoriban."