Gyöngyösi Klaudia interjúja
Hány éves volt a forradalom idején?
11 éves voltam, de akkor hol mentünk iskolába, hol nem, mert szénszünetet rendeltek el, így nem járhattunk minden nap.
Hol laktak abban az időben?
Az I. kerület Pálya utca 10. szám alatt. A forradalom alatt leköltöztünk a pincébe, de mi kíváncsi gyerekek felmentünk a padlásra is. Innen láttuk a Levértár égését, a Sas hegy tankkal való lövését, mivel a hegyen bújtak meg az ellenforradalmárok.
Volt a háztömbben ellenforradalmár?
Igen a Minárik János, olyan 23-25 éves lehetett. De a forradalom idejére kidisszidált a testvérével.
Honnan tudták hogy az?
Mert annyi gyulai kolbászt hozott maguknak, meg irhabundát, hogy az egész lakónak elég lett volna, de ő nem adott senkinek, és géppuskával a vállán járkált a testvérével. Viszont nem éheztünk mi se, de csak este tudtunk menni kenyérért, mert nappal mertek kiengedni minket a szüleink. Akkor négyszögletes kenyeret adtak, amiért az Alkotás utcába mentem a társaimmal. A vöröskereszt pénzért árulta a sajtot, a vajat, még a szőlőt is, aztán kaptunk papírt, hogy menjünk be a Jégverem utcába, és az amerikaiaktól ruhacsomagot kaptunk. Akkor az alagút már tele volt orosz tankokkal. Az egyetemisták felszedték a villamossíneket, ekkor láttam, hogy az egyik fiúnak levágta a lábát a villamos.
A szülei mit csináltak ez idő alatt?
Édesanyám a bátyámmal együtt otthon volt, alig mertek kimerészkedni a pincéből, édesapám meg gondnok volt a kénsav gyárban. A forradalom alatt keveset volt otthon, mert a gyárat kellett védeniük az ellentámadástól azért, hogy fel ne robbantsák.
Az oroszok hogyan viselkedtek a gyerekekkel?
Rendesek voltak, védték az iskolákat is tankjaikkal, kenyeret adtak nekünk, meg oroszul beszéltek valamit, de nem értettük, hogy mit.
Mi volt a legrosszabb élménye?
Édesapámmal egyszer mentem a zöldségeshez, és a fejünk fölött ment el a sorozatlövés a Szilágyi Gimnázium tetejéről, amire harckocsival válaszoltak az oroszok. Akkor láttam először hullát, ami az utcán hevert, egy nő és egy fiú, akikkel senki sem törődött. Hogy kik voltak, vagy csak ártatlan járókelők voltak-e sosem tudom meg. Ez volt az első rossz élményem a forradalom alatt.