Juhász András interjúja
Az interjút egy 1920-ban született nénivel készítettem. 1956-ban Újpesten laktak és október 23-án, pont a belvárosban voltak kislányával, aki akkor 14 éves volt. Dolguk végeztével már hazafelé indultak volna, amikor azt vették észre, hogy a körúton nagy tömeg verődött össze, leállt a közlekedés és a tömeg azt skandálta, hogy foglaljuk el a rádiót. Ahogy körülnéztek látták, hogy a környező házak ablakából, olyan magyar zászlók lógnak, melynek ki van vágva a közepe. Rengeteg fiatal volt ott, hisz a forradalom a műegyetemről indult. Mindenki éltette a szabadságot és hangosan ordibáltak. Ők nem tudták, hogy mi történt, nagyon megijedtek és igyekeztek, minél hamarabb haza jutni, ami nem volt egyszerű, hisz nem járt semmi. Otthon már a rádióból hallották, hogy elfoglalták a rádiót és kitört a forradalom. Aznap este kijárási tilalom volt. Az emberek többsége félt és igyekezett nem kimozdulni. A hírekből hallották, hogy Maléter Pál átállította a katonaságot a forradalom oldalára. A forradalom leverése után kivégezték. Mindszenthy is beolvasta a rádióban, hogy a nyugat segítségét kéri. Ekkor elkezdték üldözni az akkori pártvezetőket és a tömeg sok pártvezetőt felakasztott ez egyik téren. Napokig nem járt semmi, nem volt közlekedés, nem mentek dolgozni az emberek. A legtöbben behúzódtak otthonaikba, mert féltek, nem tudták mi lesz. A néni családja is ezt tette és mivel kertes házuk volt, így az élelem is meg volt oldva. Az utcákon, főleg a fiatalok voltak kinn és akik harcoltak. A rádióban üzeneteket küldhettek egymásnak az emberek, mert nem volt posta. Volt egy családi barátjuk, aki Fehérváron volt katona és a felesége itt Budapesten szült. A néni hallotta, amint ez a barátjuk a rádión keresztül üzent a feleségének, hogy jól van, és ha valaki hallja ezt, akkor jutassa el a feleségének a hírt. A néni hallotta és elindult a feleséghez, hogy átadja a hallottakat. Gyalog kellett mennie, mivel nem volt közlekedés és mire a körútra ért az tele volt halottakkal, ezért nem is mert tovább menni. A félelem időszaka következett, bárki tehetett bejelentést, feljelentést, nem kellett alátámasztani semmivel, már vitték is azt, akit feljelentettek. Fordult a kocka, most már azokat üldözték, akik a forradalomban vettek részt. Az orosz csapatok is bejöttek az országba, hogy segítsenek a forradalom leverésében. A forradalmat leverték, és az emberekben sokáig megmaradt a félelem és a rettegés. A néni nem emlékszik pontosan napról-napra, óráról-órára az eseményekre, de neki ezek az emlékei maradtak meg. Elmondhatjuk, hogy ez a félelem és a rettegés időszaka volt, nem lehetett tudni, kit, mikor, miért, és ki lő le!