A mama 1956-ja
Mama 1940. januárjában született. Tizenhat évesen kezdett el dolgozni, a Lőrinci fonóba járt három műszakba. Délelőttös műszakban volt. Reggel ment vonattal a munkahelyre. Leszálltak az állomáson és nagy rémülettel hallották a puskák dörrenését. Siettek a gyárba ahol úgy fogadták őket, hogy menjenek haza, mert kitört a forradalom! A gépek nem működtek. Az állomásra érve a hangosbemondó bemondta, hogy a hazaindulás csak gyalogosan történhet, mert a Nyugatiból érkező vonat tömve volt emberrel. A vonat tetején, oldalán mindenhol emberek lógtak. Mindenki sírva indult útnak az Üllői úton hazafelé, siettek ki merre látott.
Itthon a nagy munkanélküliség miatt nagyon szegényesen éltek. Édesapja is bejáró dolgozó volt így megszűnt a munkahelye. Édesanyja betegen feküdt. Mamának kellett ellátni hat éves húgát és az asztmás három éves öccsét. Mama keresetéből élt a család. A munkanélküliség miatt nem volt pénzük, sokáig nem tudtak dolgozni járni. Ez nagy veszteség volt az amúgy is szegénység mellett. A család a rádiót hallgatta éjjel-nappal, hogy mikor enyhül a forradalom. Fiatal lány volt, szeretett táncolni járni. Mindig várta, hogy mikor van kiplakátolva a faluba a bálok ideje. Amikor a bálokba járt már csendesedett a forradalom és elkezdett dolgozni is a régi munkahelyén. Eljött 1957. tavasza. Április 4.-ére kiváló dolgozó lett és megkapta az egyheti fizetését. 1957. augusztus 20.-ára megkapta a kiváló jelvény kitüntetését és kétheti fizetéssel büszkélkedhetett. Folyamatosan meg nem állás nélkül dolgozott.
1960-ban férjhez ment, fia született 1961-ben. A fia az én édesapám Hegedűs József.