A nagyanyám így élte meg 1956-ot
"Október 23-a reggelén munkába igyekeztem. Reggel 6 óra volt, az utcára sűrű köd telepedett. Távolról lövések zaját lehetett hallani, de nem tudtam, hogy mi az, de azért nyugtalanított. Amikor beértem a munkahelyemre, azt mondták, hogy nem kell ma dolgoznom, menjek haza. Nem tudtam mire vélni a dolgot, de bármit kérdeztem, nem válaszoltak, így elindultam hazafelé.
Ahogy mentem haza, hirtelen megjelent mellettem egy teherautó. Csak az utolsó pillanatban vettem észre, mert a ködtől alig lehetett látni. Ahogy a teherautó mellém ért, valakik megfogtak és felrántottak a kocsira. Szerencsémre mögöttem jött egy házaspár, akik látták, hogy mi történt, és az utolsó pillanatban lehúztak a teherautóról, mielőtt az megint elindult volna. Később tudtam meg, hogy azokat az embereket, akiket felraktak a teherautóra, mind a Dózsa György útra vitték, a forradalom egyik középpontjába.
Ahogy mentem hazafelé, láttam, hogy rengeteg helyen be vannak törve a kirakatok, néhány boltot kiraboltak. A villamossíneket több helyen felszedték, így már az sem közlekedett. Hallottam, hogy a vonatok is késnek.
Közben egyre több fiatal jutott fegyverhez, amit szabadon használhattak. Közben folyamatosan hallottam a lövések zaját. Látszott az embereken, hogy nyugtalanok, siettek valami biztonságosabb helyre. Ezalatt egyre több fiatalt láttam a Dózsa György út felé menni,valakinek fegyver is volt a kezében.
Amikor hazaértem, bekapcsoltam a rádiót, hogy hátha többet megtudok arról, ami az utcán zajlik. Nagyon furcsa volt, hogy csak zenét játszanak a rádióban, és nem mondanak semmit arról, hogy mi történik Budapesten. Ezt nagyon szokatlannak találtam, és nyugtalan lettem. Egész nap be volt kapcsolva a rádió, hátha megtudok valamit, de végig csak zene szólt.
Másnap bementem a munkahelyemre dolgozni, de még most sem engedtek be, azt mondták, hogy menjek haza, majd egy-két hét múlva jelentkezzek újra. Dolgozni nem mehettem, de a fizetésemet azért megkaptam.
Az élelmiszerért sorba kellett állni, de minden szükséges dolgot megkaptunk. Ekkor már volt adás a rádióban, nem csak zenét játszottak, így megtudtam, hogy 23-án forradalom volt Budapesten, a Sztálin szobrot is ledöntötték. Vidéken nem volt forradalom, csak a fővárosban.
Esténként kijárási tilalom volt, sötétedésre haza kellett érnünk. 22-én este még nem is sejtettük, hogy másnap reggelem forradalom lesz.
Csak két-három hét múlva állt vissza minden a rendes kerékvágásba, addig dolgozni sem tudtam."