Nagypapám emlékei
"A testvérem esküvője október 20-án volt, egy sátorban. Még hétfőn is jöttek a vendégek. 22-én jött meg az édesapánk és közölte velünk, hogy Pesten már forrong a nép. Kedd reggel mikor dolgozni mentünk volna már nem jártak a HÉV-ek se a villamosok. Aznap reggel busszal jöttek az egyetemisták Gödöllőről és leállították a fésűsfonógyárat, hogy mindenki menjen tüntetni. Sok haláleset volt a lövöldözések által.
Utána November 4-ig békés időszak volt. A magyar katonák és a kistarcsai tüzérek is átálltak a felkelők mellé. Éjszaka, pedig orosz tankok vonultak végig Kistarcsán. Ez egy békés tüntetésnek indult a kizsákmányolás ellen. A tankok szétlőtték Pestet.
Papám mellett lőtték le az edzője fiát a Corvin téren. Az egyik barátját fejbe lőtték és a Péterfi Sándor kórházban, ápolták."
"Az internáló tábor előtt tüntettünk, mert két egyetemistát bezártak. Addig ott voltunk, amíg kiengedték őket. Még 16éves voltam, mikor a tüzérek itt hagyták fegyvereiket, amiket akkor nagyon érdekesnek találtunk. Párat hazavittünk, amit később vissza kellett szolgáltatni.
István napkor a szomszédok úgy köszöntöttek fel, hogy az itt maradt fegyverek közül négy gránátot összekötöttek és bedobták a kutunkba. Akkora volt a detonáció, hogy az ablakok betörtek. Ekkor már a háború viszont lecsengett szerencsére."