Németh Fatime interjúja
Jutka jelenleg már családdal rendelkező 60-as éveihez közeledő személy, az édesanyja, pedig túl van a 80. életévén. A leírt események a valóságot tükrözik, a nyilatkozó személy(ek) kilétének eltitkolását kérték. A fentiek figyelembe vételével az alábbi történet jutott a tudomásomra.
"Jutka édesanyja Budapesten a Beszkart (jelenleg BKV) által épített társasházban élt családjával. Férjhez menetele előtt gyors és gépírást sajátította el, ezt követően a Cérna Egyetemre járt, ahol női szabónak tanult. A házasságkötés után az édesanyja nem dolgozott a családnak vart és háztartást vezetette. Az édesapja II. világháború alatt Jutka nagyapjánál dolgozott ácsként, a Szigetszentmiklósi - repülőgépgyárban (ebben az időben a repülőgépgyár katonai területnek számított), így ismét nem kellett bevonulnia katonának, a háború után.
1956-ban a forradalom (akkor: ellenforradalom) idején Jutka 5 nővére 10 éves volt s megbújtak a ház pincéjében. Számukra ez volt a legjobb. A férfiak próbákoztak bejárni dolgozni, de túl közel volt a pártház és a komoly lövöldözés miatt inkább nem reszkírozták meg a kijárást.
Mindenki félt és féltette a családját. Jutka nagyszülei Sashalmon éltek és onnan volt élelmiszer utánpótlásuk. Élelemért csak a férfiak mentek ki, az óvóhelyen a nők közösen főztek. Az óvóhelyen lévő gyerekek oktatását egy ott lakó tanító néni végezte, aki tanította őket írni, olvasni, számolni. Így óvták meg a gyerekeket az 1956-os forradalom borzalmaitól.
A felnőttek Szabad Európa rádión keresztül értesültek a legújabb hírekről, és nem igen osztották meg velünk, gyerekekkel a félelmeiket. Mivel 1956-ban senkinek nem volt telefonja ezért nem tudtak kommunikálni egymással a családtagok, akik a munkahelyeiken ragadtak, volt hogy hetekig nem tudtak egymásról semmit.
Barátok kérésére 1956-os forradalom után, valamint pár évvel később sem disszidáltak, mert erősebb volt a családi összetartás. A barátaikkal, akik elhagyták az országot, továbbra is tartották a kapcsolatot.
Mindenkit megviselt a forradalom. Az emberek 1956 után tele voltak aggodalommal féltették az egzisztenciájukat és a megélhetésüket. Azoknak az embereknek, akik nem vettek részt a forradalomban nem kellett félniük s a munkahelyük is megmaradt."