Oláh Zoltán interjúja
A nagymamám beszámolója szerint ’56 eléggé durva dolog volt. „Borzasztó.” Bár ezt eddig én is sejtettem. Elmondása szerint az oroszok még a Béketéren bolt nyitásra váró emberekbe is belelövettek, ezt a nagyi a szomszéd hentesüzletből nézte.
A nagyi mint már említettem hentesüzletben dolgozott eladóként, itt a munka húsárusítás helyett a bujdoklás volt, mivel a boltot számos repesz találta el, így járt a többi béketéri üzlet is az elmondás szerint. Az üzletek szinte teljesen kiürültek nem voltak élelmiszerek és szinte minden mozdíthatót elloptak.
A tömegközlekedés teljesen megbénult. „…Az összes villamos fel volt döntve…” A buszokat tankokkal lőtték szitává.
Otthon az egész család pincében bujkált, mivel a mamán a ferihegyi repülőtér és egy laktanya között lakott, akik „… a háztömb feje fölött lőttél egymást…” A laktanyát végül véresebb ütközet nélkül adták át, mivel a lakók megkérték a parancsnokot, hogy ha nem adja át a laktanyát, akkor a harc az porig romolja az egész háztömböt. A parancsnokot valószínűleg helyben kivégezték, mivel a katonaságnak „elvileg” az oroszokkal kellett lennie. (Bár ez eléggé ellentmondásos, mivel más beszámolókban a katonák éppen a forradalmiakat lövették, na mindegy.)
A nagyi szerint még az Amerikaiakat is felkértük, hogy segítsenek, de „... Aztán ba*ztak segíteni…”
Nagyapám, aki ekkor ballagott egy falusi iskolából, tömören fogalmazott a témával kapcsolatban: „Egy apró kis faluban éltünk, itt semmi forradalmi nem volt, iskola után az egyik osztálytársam Sokol rádióján hallgattunk, hogy mi történik Budapesten.
Miután leverték az „ellenforradalmat”, minek kiáltották az eseményeket, megkezdődött a megtorlás. Koncepciós perek kezdődtek és ilyen perekben végezték ki Nagy Imrét, meg „… valami hadügyminisztert, akinek most nem ugrik be a neve…”
A nagyi környékén elmondása szerint számos embert vittek el, még olyanokat is, akiknek semmi köze sem volt az egészhez, csak volt egy haragosuk, csak így intézték el őket. A forradalom után a helyzet és az életmód elég kemény lett a fővárosban a beszámoló alapján.
„…Hát végül is ’56 egy durva dolog volt, levertek minket, senki sem segített, és semmit nem nyertünk az egésszel. Több ezren meghaltak, lerohant minket egy hatalmas sereg és az utána való életmódban az oroszok még nagyobb megszorításokat alkalmaztak…”