Rajczi Kinga interjúja
"A forradalom minden ember számára kemény és nehéz időszakot jelentett. Tankok járták az utcákat,lövések dörrentek. Minden ember rettehett és bújdokolt. Nagyszüleink is így éltek át ezt a korszakot.
Féltek kimozdulni,csak akkor hagyták el a ,,biztonságot,, nyújtó falakat,ha arra nagy szükség volt. Anyukám akkor fél éves volt és fogfrászt kapott. A nagymamám nagyon megrémült,nem tudta,hogy mit csináljon. Szólt nagyapámnak, aki kezében a lányával átrohant a veszélyes útszakaszon, a szemben lévő öreg orvoshoz. NAgypapám testvére az egyetlen patikába rohant,ami egy templom mellett állt,hogy édesanyámnak gyógyszert hozzon. Legközelebb csak akkor mozdultak ki,mikor az élelem fogytán volt. A darki közértbe siettek,ahol már hosszú sor kigyózott. Még eközben is lőttek rájuk. . . A mai napig is ott élnek ugyanabban a házban,de ezt a borzalmat sosem fogják elfelejteni. . A történetet mi is szörnyülködve hallgattuk és örültünk,hogy a forradalom emlékét tőlük hallhattuk."