Szabó Zsófia interjúja
"A nagymamám 24 éves volt az 1956-os forradalom idején. Egyik reggel arra ébredtek, tankok vonultak fel az utcákon és az oroszok elfoglalták Budapestet.
Amennyire lehetett tájékoztatást kaptak rádión keresztül az emberek. A rádió bemondta, hogy leállt a forgalom, így csak az tudott bemenni dolgozni, aki közel lakott a munkahelyéhez mint a nagyi is. Az emberek nagyon féltek nem tudták kire bízni gyermekeiket. A nagyit is nap mint nap félelem töltötte el az a tudat, hogy amíg ő bejár dolgozni otthon kell hagynia a 3 éves lányát. A nagymamám a szerencsésebbek közé tartozott annyiban, hogy az anyukája vigyázott apu testvérére.
Az emberek félelemmel élték meg ezt az időszakot. Nem volt élelem, az utcákon lövöldöztek. Nagyon sok ártatlan ember is áldozatul esett az eseményeknek. Mikor megérkeztek a tankok éjszaka és elkezdtek a katonák lövöldözni az utcákon, a mamámék lefeküdtek a földre a lányával és a dédimmel együtt, hogy elkerüljék a sérülést ha belőnek a házba.
A nagymamám a Tiszti Orvosi Hivatalban dolgozott akkoriban a lőrinci Tanácsházán. Rengeteg volt a sebesült ember. A nagyi a sebesültek ápolásában segített, a halottak azonosításában és elszállításában intézkedett. Amíg beért a munkahelyére félelem és borzalom töltötte el. Az utcákon halott emberek feküdtek és a közeli téren felkötött emberek lógtak a fákon. Miközben ment az utcán volt, hogy a szemeláttára lőttek le katonatisztek embereket. Ez így volt nap mint nap. A tanácsházán a többi dolgozó is rettegett mivel egy tankot állítottak a kapubejárattal szembe. A cső a bejáratra volt irányítva, hogy bármelyik pillanatban lőhessenek. Mindenki félt hiába jött be a Nagy Imre, hogy megnyugtassa a dolgozókat, hogy ők majd megvédik a dolgozókat, de persze a félelem nem csökkent. Előfordult, hogy felbőszült dolgozók kompromitáló anyagokat, dokumentumokat a tanácsháza udvarán megsemmisítették. A Tanácsházához közel lakó és bejárni tudó emberek látták el a lakosságot élelemmel. A vidékről kocsikkal felhozott élelmiszereket, amelyeket a forradalom miatt nem vettek át a tanácsházán osztották szét az embereknek.
A mamám egyszer munkába menet az összegyűlt tömegbe keveredett. Az emberek a közeli gyárak tetejéről a vörös csillagokat verték le. Az egész tömeg őrjöngött, hogy verjék le a csillagokat. A tömegből kikeveredve a pártház mellett haladt el, amikor jött egy teherkocsi és betörte a pártház kapuját. Onnan fegyveres emberek törtek ki és lőni kezdtek minden felé. A nagyi nagyon megijedt és félelmében berohant a közeli férfi WC-be.
Az én nagymamám ezeket, az eseményeket élte át személyesen, ételt osztott, sebesülteket kötözött, halottakat azonosított és szállítatott el. A családomnak a többi tagjai akik még mesélhetnének az 56-os forradalomról sajnos már nem élnek."