Varga Zsanett interjúja
Hol laktatok 1956-ban, amikor kitört a forradalom?
Budapesten, Angyalföldön.
Milyen körülmények között éltek a házakban?
Mikor hallottuk, hogy kitört a forradalom 11-12 éves gyerekek voltunk, nagyon megijedtünk, a szüleink próbáltak nyugtatni minket, hogy nem kell úgy megijedni. Estére be kellett sötétíteni a lakásokat ahhoz, hogy villanyt tudjunk oltani, hogy ne kelljen a sötétben ülnünk. A fény kifelé zavaró volt. Mikor ágyúztak meg lőttek, le kellett menni a pincébe az óvóhelyre, mert a lakásban féltünk lenni.
Hogyan jártak az emberek dolgozni?
Nem sokat jártak dolgozni, mert az üzemek be voltak zárva, de néha-néha amikor elcsöndesedett a ’vihar’ akkor elindultak be a munkahelyekre de közlekedés nem volt, gyalog kellett megtenni az utat. Járművek nem nagyon tudtak járni, mert mindenhol romos épületek és halottak voltak.
Gyerekek jártak iskolába?
Nem. Nem üzemelt.
Vasárnapi mise volt a templomban?
Nem. Semmi.
Hogyan jutottak élelmiszerhez?
Az élelembeszerzés is akadozott, a boltok nem voltak nyitva, de amikor a pékség néha kinyitott kenyeret sütni, nagyon hamar sorba kellett állni ahhoz, hogy kenyérhez jussál. Volt, hogy három órát álltunk sorba és csak egy veknivel lehetett venni.
És ti mindig kaptatok?
Általában mindig kaptunk, mert közel voltunk a pékséghez és tudtuk, hogy aznap dolgoznak- e a pékek.
Ez egy nagyon rossz időszak volt gyerek fejjel átélni, de szerencsésen túléltük és örültünk, hogy vége lett, nem kellett bújkálni és bátran mozoghattunk kint az utcán anélkül, hogy félnünk kellett volna.
Riportalany: Varga Jánosné