Zách Krisztina interjúja
"Én az egyik ismerősömet kérdeztem, meg hogy Ő mit élt át az 56-os forradalom idején. Rengeteg emléket felidézett a múltból, melyet szívesen megosztott velem.
12 éves volt és Wekerlén lakott mikor kitört a forradalom. 22-én este vásároltak az Úttörő áruházban. Amikor jöttek ki az áruházból, (este 6 fele) már egyetemisták vonultak fel a Dózsa György út felé. Kocsik már nem járhattak azon az úton, a zászlókból a címerek már ki voltak vágva. 23-án reggel már nem lehetett iskolába menni. Az üzletek be voltak zárva. Reggel a rádióban már gyászzene szólt. Közölték az emberekkel, hogy kitört a forradalom. Akik úgy döntöttek, hogy harcolni akarnak fegyvert, kaptak és mehettek a forradalomba. A tömeg annyira őrjöngött hogy a Sztálinról formált szobrot ledöntötték. Az Üllői út már használhatatlan és járhatatlan volt, mert a tankok átvették az autók és a gyalogosok helyét. Az ellenállók benzines üvegekkel dobálták a tankokat, de semmit nem értek vele.
A boltokban semmit nem lehetett kapni, ha volt is kenyér azért is hosszú kígyózó sor állt. November 2-án Kecskeméten, 4-én már Budapesten voltak a Szovjetek a tankokkal. 2 Nemzetőr eldöntötte, hogy Ők majd rendet tesznek és megállítják a forradalmat. Mikor a Határ úthoz értek és meglátták Szovjet tankokat, és a legyilkolt emberek testeit, rögtön visszafordultak és Wekerlén az egyik ház pincéjébe bújtak. Körübelül egy hónapig nem jöttek, elő onnan úgy megrémültek az akkor eléjük táruló látványtól.
Sajnos a rossz emlékeket nem lehet elfelejteni, az akkor történt dolgok örökre azoknak az embereknek az emlékezetében élnek. Nagyon sok ember elhunyt ebben a forradalomban a hazáért, melynek ebben az évben lesz az 50. évfordulója."