Bordás Nikoletta dolgozata
Bevezetés
Az Európa keleti felén bekövetkezett politikai változások 1990-ben Magyarországon is rendszerváltást eredményeztek. A rendszerváltás automatikusan tulajdonváltást is hordoz magában, amely a társadalmi és gazdasági változások terén a korábbihoz képest minőségileg új helyzetet teremt.
A piacgazdaságra való áttérés súlyos szociális problémákkal jár együtt, melyek megoldása egyre lehetetlenebbnek tűnik. A munkanélküliség, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése és bizonyos rétegek leszakadása a létbiztonság megrendülésével, elvesztésével jár együtt.
A dolgozatom kicsit eltér a megadott szemponttól, nem egy család történetét ragadom ki, hanem egy közösség életének alakulását mutatom be. Személyes okokból Hortobágy községet szemléltetem.
II. A puszta benépesülése 1945 után
A II. világháború után alapvetően más lett a helyzet: a földosztás megváltoztatta a tulajdonviszonyokat. A puszta úgyszólván gazda nélkül maradt, az állam csak átmenetileg vette kézbe a Hortobágyi Állattenyésztő Nemzeti Vállalat révén (1948), mely elindulás volt az állami gazdaságok felé. Az ország minden tájáról érkeztek a munkát, megélhetést keresők. 1949-től kezdtek működni az önálló állami gazdaságok Kónyán, Borsóson, Mátán, Kúngyörgyön, Halastón, Szásztelken, Árkuson és a Központban.
Az ötvenes években kezdődött el lassan a csárda környéki rész, betelepülése. Amikor aztán 1962-ben létrejött a nagy összevont állami gazdaság, megindult a későbbi faluközpont kiépülése: a gazdaságnak létkérdés volt a kellően képzett szakember - gárda számára olyan élet- és munkakörülmények megteremtése, amelyek helyhez kötik őket. Fontos elv volt, hogy amilyen arányban fejlődik majd a központi rész, olyan arányban kell elsorvasztani a külterületeket, ahol nem szabad már engedélyt adni új házak építésére, a meglévők közül is csak a készenléti épületek tarthatók fenn.
Néhány év alatt felépült egy új falu, mely 1966-ban közigazgatásilag is önállóvá vált. Az állami gazdaság óriási szerepet játszott az "összkomfortos falu" létrehozásában és működtetésében: vízművet épített, besegített a csatornázás, a gázvezeték építésébe, a lakásépítésbe, a szociális ellátásba, a külterületi lakosság községbe történő szállításába. 1970-ben felépült az új általános iskola és diákotthon, így megtörténhetett a tanyasi iskolák felszámolása. Az új település nem csak azzal büszkélkedhetett, hogy közműellátottsági szintje országosan az első 10 között van, hanem a lakossági igényeket kielégítő szolgáltatások és az idegenforgalmi idényben idelátogató turisták vásárlási igényeit kiszolgáló kereskedelmi egységek is megfelelő szinten működtek. A község szükségszerű kialakulása és jelenlegi infrastrukturális fejlettsége a Hortobágyi Állami Gazdaságnak köszönhető, mely 1948-1994 között a térség egyetlen gazdálkodó szervezete volt. Megszűnése óta (1994. április 01.) a település súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal küzd. A természeti adottságok, és a természetvédelem korlátozásai miatt Hortobágy térségben a mezőgazdasági termelés dominál. A Hortobágyi Állami Gazdaság jogutódja a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság: gazdálkodásának fő profilját a szántóföldi növénytermesztés és az állattenyésztés jelenti. Az alaptevékenységek mellett jelentős a térség alaptevékenységhez kapcsolódó gazdálkodási tevékenysége is: nádfeldolgozás, tollfeldolgozás, kereskedelmi tevékenység. Az országos privatizációs program keretében bekövetkezett szerkezetváltás Hortobágyon jelentős változásokat okozott a gazdálkodásban. Az 1994-ig működő egyetlen gazdálkodó szervezet a Hortobágyi Állami Gazdaság felbomlott és a megszűnt ágazatok helyén magánszemélyekből - elsősorban a volt munkavállalókból - gazdasági társaságok alakultak 2002-ben Hortobágyon 17 társas vállalkozás működik 18.661 ha területen. Ezek közül legjelentősebbek: a Halgazdaság Rt, a Hortobágyi Lúdtenyésztő Rt, a Nádgazdaság Rt, a Hortobágyi Export Vágóhíd Rt. Jelentős alternatív vállalkozási lehetőség az idegenforgalom, mely szervesen illeszkedik Hortobágy arculatához. Ilyen jellegű tevékenységet folytat községünkben az Epona Lovasklub Kereskedelmi Kft.
III. Az Állami Gazdaságról
A térség első gazdasága 1948-ban alakult meg Hortobágyi Állami Gazdaság Nemzeti Vállalat néven. 1960-ig a legkülönbözőbb gazdasági és szervezeti formában működő állami gazdaságok működtek a területen.
A tájegység gazdálkodása, ha nem is töretlenül, de évről-évre fejlődött, egyre több embernek nyújtva megélhetési lehetőséget. Az 50-es évek létszámcsökkenéseinek a magyarázata: a gazdaság dolgozóinak a többsége ezekben az években ingázott. Naponta a környező településekről jártak ide az emberek. A hatalmas távolságok, a sáros időben megközelíthetetlen telepek, a szociális ellátások hiánya miatt a fiatalok nem vonzódtak a kieső, elzárt tanyaközpontokhoz. A régi jó szakemberek kiöregedtek, nem volt utánpótlás. A környező iparosodó falvak és a jól működő termelőszövetkezetek elszívták a munkaerő egy részét. Nagy volt a mozgás, a körforgás egyik helyről a másikra, ami aztán kihatott a szaktudásra, a technológiák megismerésére és begyakorlására, végeredményben a gazdaság jövedelmére. Valamennyi gazdasági egység és a nagy állami gazdaság számára is létkérdéssé vált a kellően képzett szakembergárda, olyan élet- és munkakörülmények megteremtése, amelyek nemcsak idevonzzák, de itt is tartják a dolgozókat. Ekkor és ezért jöttek létre azok a kis tanyaközpontok, amelyek akkor egymással versenyezve épültek, szépültek, s amelyek ma a "másik" Hortobágyot jelentik.
Mind a gazdaság, mind a kialakított majorságok fejlődésére jó hatással volt az 1960 végén kiadott földművelésügyi miniszteri utasítás, mely elrendelte a területen működő gazdaságok egyesítését Hortobágyi Állami Gazdaság néven. A korábbi 6 kis ágazati gazdaság ettől kezdve területi vezetés rendszerében dolgozott több mint 75 ezer holdon, közel 3.000 alkalmazottat foglalkoztatva. Az egyesítés után kialakult ágazati és kerületi rendszer felgyorsította a sűrűsödési és betelepedési folyamatot. A gazdasági célkitűzések megvalósításának fontos előfeltételévé vált a dolgozókról való gondoskodás. A majorságokban lakásokat, munkásszállókat, kultúrházakat építettek, iskolákat, óvodákat, boltokat üzemeltettek. A munka- és életkörülmények javulásának következménye, hogy 1963-ban az állami gazdaságnak már 3.349 dolgozója volt.
Összegezve az eddigi tényeket megállapíthatjuk, hogy a gazdaság munkaerő-szükséglete, a termelés kiszélesítése és eredményesebbé tétele voltak azok az okok, amik arra ösztönözték az akkori vezetőket, hogy az országos szociálpolitikai programhoz igazodva messzemenően gondoskodjanak a dolgozók élet és munkakörülményeinek a javításáról. Az így biztosított feltételek és lehetőségek vonzóvá tették a térséget a letelepedni szándékozók számára. Törvényszerű volt tehát az a folyamat, amely végül a község kialakulásához vezetett. Az állami gazdaság segítő és fejlesztő támogatása egészen 1980-ig éreztette hatását. Újabb és újabb beruházásai lehetővé tették a község infrastruktúrájának a fejlesztését, az itt élők életszínvonalának az emelkedését. Munkahelyeket teremtett: vágóhíd, keltető üzem, gépműhely. A hortobágyi családok gyermekei számára biztosította a szakmai gyakorlatot, középfokú tanulmányaik befejezése után biztos munkahely, gyakran szolgálati lakás várta a fiatal szakembereket Az 1970-es évek végén a Hortobágyi Állami Gazdaság felszámolta a területi elvű szervezetét, s ezzel egyidejűleg megszűntek a kerületek. A központban ágazatcsoportok lettek kialakítva: állattenyésztés, növénytermesztés, műszaki fenntartás, nádgazdálkodás, halászat és egyéb. A centralizált termelésszervezés és irányítás a 80-as évek végéig fennmaradt, de ekkorra főleg a hátrányai ütköztek ki. A legnagyobb hátrány a tanyaközpontokat érintette, gyakorlatilag gazdátlanok maradtak. A centralizálási törekvés a község életében is megmutatkozott. Ezekben az években számolták fel a tanyaközpontokban működő iskolákat, óvodákat. A tanköteles korú gyermekek 1972-től fokozatosan "betelepítésre" kerültek a község központjába. A tanyaközpontok lakói közül sokan ezekben az években építkeztek a belterületen, s aki tehette elköltözött a majorságokból.
A 80-as évek közepére a gazdaság végleg kivonult a majorságokból. Megszüntette az irodáit, lassan, folyamatosan csökkentette a gazdálkodást ezeken a területeken. Az eddigi eredmények lassan visszafejlődtek. Az állami gazdaság 1990-ben felajánlotta a szolgálati lakások megvételét a benne lakóknak. A volt bérlők örültek a lehetőségnek, hiszen kedvezményes áron, részletfizetésre ők is tulajdonossá válhatnak. A gazdaság ezzel az akciójával végleg leválasztotta magáról a külterületeket. Mivel a tanyaközpontokban minimálisra csökkent a gazdasági termelés vagy néhány helyen meg is szűnt feleslegessé vált a munkásjáratok üzemeltetése is. Fokozatosan kivonták a forgalomból azokat az autóbuszokat, amelyek rendszeresen közlekedtek a majorságok és a községközpont között. A külterület így vesztette el a kapcsolatát a külvilággal és mára kialakult egy olyan zárt világ, amit pejoratív értelemben "másik" Hortobágynak neveznek.
A „MÁSIK" HORTOBÁGY
Minden kis- és nagytelepülésnek megvannak a maga szegénysorai és negyedei, amelyek keményen, leválaszthatatlanul hozzátartoznak egy adott térség társadalmához. Hortobágy a rendszerváltás óta több ilyen területtel is rendelkezik.
Az idelátogató turista előtt rejtve maradnak ezek a területek, sőt a Hortobágyon élők közül is sokan csak azt tudják, hogy vannak olyan településrészek, amelyek a községhez tartoznak.