Derdák Andrea dolgozata
Az 1989-1990-es rendszerváltás szinte minden család életébe változást hozott. Valahol kisebb, valahol nagyobb, hol kedvező, hol kedvezőtlen a változás.
A rendszerváltás előtt az emberek többségének fő megélhetési forrás volt az ipar és a mezőgazdaság. E kettőből ma már csak (sajnos!) a mezőgazdaság az ami jelentős(ebb) szerepet játszik. 1990-ig a gyárak többsége az állam tulajdonában volt, 1990-től viszont lassan magántulajdonba kerültek és a többségük szép lassan tönkrement. Ez pedig a mai 40-50 éves korosztálynak nem kedvez, hiszen sokan elveszítették állásukat. Apukám (Derdák Géza) is a rendszerváltásig sikeresen működő Ikarusz Rt. dolgozója volt, s miután a gyár magántulajdonba (Széles Gábor) került, hanyatlani kezdett, majd bezárt. Az akkori gyártelep helyén pedig raktár működik. De nem egyedi példa ez. Apukám következő munkahelye a Ganz Vagon is hasonló sorsra jutott, ami számos embert tett munkanélkülivé. Az Ikarushoz hasonlóan buszgyártással foglalkozó Nabi is hanyatlani látszik. Tehát a rendszerváltásig oly sikeresen működő gyárak mind tönkrementek, helyettük pedig külföldi tőkebefektetésként épült elektronikai üzemek (pl.: Samsung) létesültek, melyek kevesebb szakértelmet kívánnak. Persze „ezeket a tőkéket” a külföldi tulajdonos bármikor kivonhatja, s akkor megszűnik a munkahely.
1990 óta rohamosan megnövekedett a vállalkozók száma, akik ( ellenőrzés hiányában) minimálbéren jelentik be az alkalmazottjaikat, hogy kevesebbet kelljen adózniuk utánuk, annak ellenére, hogy a valóságban több pénzt adnak nekik, ami persze hosszútávon nem kifizetődő az alkalmazottnak, például kevesebb hitelt tud fölvenni, s majd kevesebb nyugdíjat fog kapni. Egy alkalommal apukám is egy ilyen vállalkozónál dolgozott másodállásban. Szerencsére ma már van „normális” állása.
A másik nagyon változás ami a rendszerváltás következménye az az, hogy az orosz nyelv jelentőségét az angol vette át. Míg szüleink az orosz befolyás miatt az orosz nyelvet tanulták, addig a mai fiataloknak az angol nyelv a kötelező. A jelentősége megfigyelhető abban, hogy a magyar közéletben egyre több angol szó van jelen (pl.: címek, boltok neve stb.), ami már annyira elterjedté vált, hogy Magyarországon törvényt kellett hozni, hogy az angol nyelvű felirat mellett ott legyen a magyar fordítás is. Ez részben köszönhető annak, hogy az országba egyre több termék érkezik külföldről (olcsóbban). Ami nagyon hasznos a nagyobb választék miatt (és azt sem szabad elfelejteni, hogy Magyarország is exportál termékeket külföldre nagyobb mennyiségben, mint a rendszerváltás előtt), de egyben káros hatása is van: kiszorítják a magyar termékeket a hazai piacról és ezáltal tönkremennek a gyárak, mivel az export kicsi ahhoz, hogy fönntartsák magukat, de ez ellen egyik kormány sem tesz és egyik párt sem kíván tenni semmit. Hiába van többpártrendszer, hiába van az embereknek szabad választási joga, ha egy párt sem kívánja ezt a problémát orvosolni. 1990 előtt nem engedték, hogy a külföldi (pl.: kínai, japán, USA) termékek ennyire elárasszák a magyar piacot, inkább gyárakat hoztak létre, s ezzel egyben munkalehetőséget biztosítottak, másrészt pedig fejlődött az ipar.
A rendszerváltás óta a szociális juttatások is csorbát szenvedtek, például az egészségügyi ellátás és az üdülési lehetőségek. Sok ember nehezebben tud elmenni nyaralni most, mint a rendszerváltás előtt, mivel a céges üdülők is kikerültek az állam kezéből, s nehezen megfizethető, luxus nyaralókká váltak, ami már felveszi a versenyt a tengerparti országok áraival, s a magyarok ezért inkább külföldre mennek nyaralni. Mindezek ellenére az idegenforgalomba pozitív változás történt. Új szállodák, fölújított templomok, strandok várják a látogatókat.
Mindent összevetve az éremnek két oldala van: mind a két rendszernek volt (van) előnye is hátránya is.