Kelemen Adrienn interjúja
Nagymamámmal beszélgettem ők, hogy élték meg, családjával Balaton Szemesen éltek így a városi dolgokról kevesebbet tudott mesélni. Ebben az időben volt terhes apukámmal, szülei Balaton Öszödön éltek.
Őszi nap volt amikor kitört a forradalom Budapesten a Műszaki Egyetem előtt. Emberek épp az őszi vetésekkel voltak elfoglalva, amikor a rádióban meghallották, hogy mi történt, nagyon féltek, gyorsan elvetették a takarmányt, de utána siettek a boltba, hogy kapjanak egy rádiót amiből informálódhatnak, hogy mi történt. Amelyik családnak sikerült rádiót szereznie oda gyűlt a falu lakossága. Esténként mindenki hallgatta, hogy aznap mi történt. Nagymamám átsétált a szüleihez Öszödre a szomszéd faluba ez idő alatt Balaton Szemesen tüntetés tört ki, az emberek jelszavakat kiabáltak: ”le a szovjetekkel, menjenek haza”, magyar zászlóval vonultak a TSZ irodának a tetején a vörös csillagot leverték.
A megélhetés nehézkes volt, mert az üzletekbe nem szállítottak ellátást abból éltek amit megtermeltek egész évre. Amelyik család nem disszidált Ny-ra azok otthon tartózkodtak, ott voltak biztonságban. A gyerekek nem jártak iskolába, a szülők sem dolgozni kb. 2-3hónapig. Nagybátyám abban az időben volt sorkatona Baján. Szovjetek elfoglalták a laktanyájukat és kizavarták őket. Gyalog indultak el, ki merre látott mert ha nem hagyták volna el a laktanyát agyon lőtték volna őket. Bajáról elindult a szülői házhoz Balaton Öszödre több napos gyaloglás után, mindenen keresztül vágtak, hogy minél gyorsabban haza érjenek. Egy paraszt ember talált rá Balaton Kilitinél egy kukorica szár csomóba feküdt eszméletlenül olyan sebes volt a lába, ez a bácsi haza szállította, ő volt a legutolsó katona aki haza tért a faluba, a család már azt hitte, hogy nem látják viszont. Szerencsére a faluban volt egy idős orvos, aki hamar meggyógyította, nov.8-án a katonákat felszólították rádión keresztül, hogy az alakulatukhoz vonuljanak vissza (Baja) ő olyan állapotba volt, hogy az egyenruhájához csak papucsot tudott húzni, a szülök féltve engedték el. Másik nagybátyám Kaposváron volt katona. Jött haza Balaton Szemesre ő is gyalog. Éjjel fél 1-re ért haza mikor a család az éjszakai csendbe meghallotta a csizma kopogtatását először nem hittek a fülüknek, de ahogy közeledett biztosra vált, hogy ő az, ház előtt, mikor megpillantották elkezdtek sírni örömükbe. Katonák élelemért a házakhoz mentek be, az emberek abból a kevésből is adtak ami nekik volt.
Három terhes asszony Balaton Szemesről elindult Siófokra, hogy beszerezzék a baba kelengyét decemberi nagy hidegbe a vonatok is félnapos késéssel közlekedtek. A legszükségesebb kellékeket megtudták venni éjjel 1órakor még Siófokon voltak a család aggódott a három kismamáért mert nem tudták mi van velük, nem-e történt bajuk. Szovjet katonák lepték el az állomást Siófokon, megijedtek… Ijedtükbe gyalog akartak elindulni de a szovjet katonák 5km után Széplakon nem engedték tovább őket az ottani állomásra kisérték őket és a hajnali 3órás vonattal tudtak haza jönni.
Kb. ez az időszak fél évig tartott tavaszra állt vissza a régi rendszer. Akik a tüntetésben itt falun nem vettek részt azoknak az élete nagyjából visszaállt a régi megszokottba. A rádió is sokat foglalkozott vele a falusi ember csak onnan tudta, hogy pesten mi történt ők nem élték át, falun nyugodtabban zajlott.