Két interjú
56os interjú (1.)
Mikre emlékszel az 56os forradalommal kapcsolatban?
Akkor még csak 11 éves voltam. Az volt az első jel, hogy nem lehetett iskolába Zenni. Akkor még senki nem tudta, hogy meddig fog ez az egész tartani.
És mi volt még ami akkor szokatlan volt?
Az üzletek zárva voltak, élelmiszerhez csak nehezen jutottunk.
Akkor mit ettetek?
Sorba kellett állni kenyérért, de csak lopva lehetett kimenni érte. Azt is hallottam, hogy a városban lovas kocsiról dobálták le az embereknek a kenyeret és élelmiszert.
A családban milyen volt a hangulat?
Örökösen rettegtünk. Féltettem a bátyámat, aki nyugatra akart szökni, de végül visszatoloncolták. A másik bátyám pedig katona volt, de megszökött a katonaságból, mert nem akart ártatlan embereket öldösni.
És a szüleid mit csináltak?
Nem akartak minket kiengedni, mert féltek, hogy esetleg lelőnének.
Emlékszel még valami fontosabb dologra?
Dugdosni kellett a szovjetek elől az élelmiszereket, mert képesek voltak mindent elvinni a háztól. A másik meg hogy asszonyokat, lányokat erőszakoltak meg a katonák, többek közt a keresztanyámat is, aki ez miatt később öngyilkos lett.
56os interjú (2.)
7 éves voltam. A barátaimmal játszottam, amikor éles hangokra lettünk figyelmesek. Megkerestük a hang forrását. Láttuk amint az addig óvott és szeretett vörös csillagokat és KISZ jelvényeket egy helyre dobálják és kalapácsokkal meg baltákkal törik össze. Nem értettük, hogy mért csinálják ezt.
De a szüleid elmagyarázták, nem?
Nem igazán. Csak annyit mondtak, meg van annak az oka, hogy ezt teszik.
A ti családotok mennyire volt érintett az 56-ban történtekben?
Szinte semennyire. Vidéken laktunk, messze a várostól. Csak innen onnan hallottuk, hogy mi folyik Pesten. De akkor nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Gyerek voltam. Arra mégis tisztán emlékszem, hogy a családunknak volt egy jó barátja, aki katona volt és egy nap jött búcsúzkodni, mert Pestre küldték. Másra nem is nagyon emlékszem.