Balogh Márta Flóra interjúja
"Én most 79 éves vagyok és 30 éves voltam, amikor 56-ban kitört a forradalom Magyarországon. Miskolcon éltem a feleségemmel és két kisfiammal, akik 4 illetve 1 évesek voltak. Katonatisztként dolgoztam a magyar hadseregben és ott teljesítettem katonai szolgálatot.
Budapest után Miskolcon volt a legsúlyosabb helyzet. Miskolc utcáin a forradalmárok fegyverrel támadtak a katonatisztekre, munkásokra.
Gépjárművekkel közlekedtek, megtámadták a rendőrséget. Voltak emberek, akik kirakatokat törtek be és elvitték az élelmiszert, műszaki dolgokat. Ezért Miskolc lakosai nem tudtak vásárolni kenyeret, tejet stb. Akiknek voltak ismerősei, rokonai vidéken, azok tudtak segíteni élelmiszert, lisztet, tojást adni.
Aki katonatiszt volt, mint én, annak családjai élelmiszerraktárakból kaptak konzerveket, tartós élelmet.
Rádióból hallgattuk, hogy Pesten mi történik, és onnan is tudtuk, akik vonattal jöttek Pestről-Miskolcra, és elmondták, hogy mi zajlik.
Nekem nem kellett félnem, a fegyveres harcokban nem vettem részt, nem bántottam senkit. November 4.-éig tartott a forradalom, amikor a fegyveres harcok megszűntek, Miskolcon és Pesten is visszaállt a rend. A konszolidáció után, a rendőrök, katonák járőrszolgálatot szerveztek, vigyáztak a rendre, a polgárok biztonságát védték.
Ezután a gyárakban is megindult a munka, hivatalokban is. A boltokat feltöltötték áruval, lehetett végre vásárolni, így az élet ritmusa helyreállt, a piacokon megjelentek az árusok. Végül visszatért a nyugodt élet Miskolcon és Pesten.
Én így emlékszem vissza 1956. eseményeire."