Bánhegyi Eszter és Böröcz Enikő interjúja
Szabó Jánosné emlékezik 56-ról:
"Martfűn a Tisza cipőgyárban dolgozott, mint ifjú szakmunkás. Munka közben kikapcsolták az áramot, összehívták a dolgozókat és bejelentették, hogy Pesten kitört a forradalom. Ezután arra kértek mindenkit, hogy csatlakozzon a forradalom eszméihez, tehát sztrájkba lépett a gyár. Mivel a környék falvaiból, községeiből tevődött össze a gyár dolgozóinak létszáma (4000 ember), mindenki elindult gyalog. Nem jártak a közlekedési eszközök, se a vonat, se a busz. Kunszentmárton 25 km-re van Martfűtől. Ő is többedmagával elindult a vasúti töltésen (egészen Homok állomásáig). Ott egy tehervonat indult tovább Szentes felé, és arra szálltak fel. Fiatal fejjel nem fogták még fel, milyen komoly dolog a forradalom. Anyukája már várta őt az utcán, mert a rádióból hallotta, hogy mi történt. A forradalmárok Kunszentmártonban a szovjet emlékművet a Körös folyóba dobták. Hetekbe telt mire a rend helyre állt, és még álmában se akarja ezt újra átélni."