Gavallér Tamás interjúja
Üllő (1956 október-november)
Üllő község Budapesttől dél-keletre fekvő alföldi község 1956-ban lakosságának nagyobb része a főváros gyáraiban, üzemeiben és hivatalaiban dolgozott, a kisebbik része saját földjeinek művelésével szerezte a jövedelmét. Önálló közigazgatással, általános iskolával rendelkezett.
Az 1956 októberi és novemberi időszakról nagyapám beszélt anyámnak. (néhai Urbán József) Nagyapám 1904-es születésű mezőgazdasági gazdálkodó volt. Földje jövedelméből tartotta el anyját, testvérét, feleségét és anyámat. Nagyapám megfontolt, józan gondolkodású 52 éves férfi volt. Megélte fiatal fiúként az első világháborút és Trianont, a másodikban mint politikailag megbízhatatlant és családfenntartót nem sorozták be. Az átvonuló front idején megbízást kapott, „utcabizalmi” ként az általános rend felügyeletére. Sokat látott embernek számított.
Az őszi időszakban, a mezőgazdaságban a betakarítás ideje. Az éves munka eredménye ekkor mutatkozik meg. Itt a faluban folytak az őszi munkák (akkoriban kézi munkával és lófogattal) az emberek ezzel foglalkoztak reggeltől estig, napi 16 órán át).
Az akkori Kossuth téri eseményekről egyesek (orvos, ügyvéd) rádióból értesültek, a bejárók pedig Pesten hallottak róla. A községháza védelmére szolnoki sorkatonákat vezényeltek. A falu vezetése (megafonon-hangosbeszélőn) felszólította a lakosságot a nyugalomra. Néhány fiatal ennek ellenére igyekezett bejutni az épületbe. Tudjuk, hogy lövések is eldördültek és halálos sebesülés is történt. Akkor fiatal házas és egy kisgyerek édesapja lett a falu egyetlen polgári áldozata. (Miczkó József)
Katonai áldozatról nincs tudomása anyámnak.
Vagy a halál bekövetkezte miatti döbbenet vagy a falusi emberek megfontoltsága az oka, de az a II. világháborús emlékművet (német és orosz katonai) nem érte semmilyen bántódás. A szomszéd községben (Vecsés) tudomásunk szerint néhány hőzöngő fiatal traktorral „lehúzta” a talpáról a Pest határában álló Steinmetz szobrot. (A II. világháborúban parlamenterként halt meg, Budapest ostromakor.) A következményekről nincs tudomásunk.
Mostanában költözött haza (Üllőre) Ausztriából egy férfi. Anyám sem tudott róla, hogy abban a családban volt egy fiú gyerek is. Kiderült, hogy 1956-ban a László Gimnáziumba járt Kőbányán és ott tevékeny szerzője volt az eseményeknek. Emiatt ügyvéd apja időben elmenekítette az országból. Két diplomás ügyvéd lett belőle. Egy mostanában megjelent, 1956-tal is foglalkozó könyv idézett mondata fedi a valóságot:”A főiskolások helyébe különös lumpen figurák,börtönből szabadult, a polgári megélhetés szélén hánykódó személyek léptek. Az ő felbukkanásukon nincs mit csodálkoznunk, minden fegyveres felkelés elsősorban azokra támaszkodik, akik a legkevesebbet veszíthetik, a tehetősebbek kétszer is meggondolják, hogy szerepvállalásukkal kockáztassák megszerzett értékeiket.”
Elmondhatjuk, hogy Üllőn inkább a szemlélődő magatartás és a tapasztalatok csendes feldolgozása volt az adott időszakban az emberekre jellemző.