Pálos Mónika interjúja
Interjúalanyaim 1956-ban 9-13 évesek voltak. Némelyiküknek több másoknak kevesebb emlékük van erről az évről, és a forradalomról, de úgy gondoltam, hogy akinek kevés is van ugyan, de érdekes, azt is leírom, hiszen azok is fontosak.
Az első személy, akinek emlékeiről írni fogok, Tibor (62). Ő fiatal volt még akkoriban, és Pilisszántón élt. Annyira nem is emlékszik arra, hogy mi folyt körülötte. Csupán néhány emlékfoszlányát tudta velem megosztani, de ezek is érdekesek lehetnek: Az egyik ilyen az általános iskolájának az igazgatójával kapcsolatos, aki a pesti forradalmon felbuzdulva bottal verte le az iskola falára felfüggesztett Kádár-képet. A másik emléke a Pilisszántó felett megforduló bombázók látványa volt, melyek Adyligetet bombázták annak idején.
A második Éva (59). Ő Szlovákiában, Nádszegen élt anyjával és testvéreivel, apja viszont Csehországban dolgozott. Amint kitört a forradalom Éva apja táviratot küldött a feleségének, hogy vegyenek sót, mert talán háború lesz és az nagyobb érték olyankor mint a pénz. Elmondása szerint nagyon féltek a „felnőttek”, hogy kitör ismét egy háború.
A következő „szemtanú” Mária (61). Ő Maglódon élt a nagyszüleivel és oda is járt iskolába akkoriban, míg a szülei és kisebb testvérei Pesten laktak, a Nyugatitól nem messze a mai Podmaniczky utcában. Mária nagyapja egy csárdában értesült a forradalomról, ahová Pestről utazók érkeztek és azt a hírt hozták, hogy a Nyugati környéke a földdel egyenlő. A nagypapa nagyon megijedt, és amint tudott indult haza, összeszedte az otthon lévő összes pénz és indult Pestre, hogy megsegítse az ottani, vélhetően nehéz helyzetű rokonokat. Mikor megérkezett, a lánya épp libát darabolt, amit hosszú sorban állás után szerzett. Ezeket a falusiak küldték fel a pesti forradalmároknak, támogatásképp. Azt is elmesélte, hogy a Nyugati tér környékén lévő tankokkal való lövöldözés – elmondása szerint – annyira megrémítette az egyik öccsét, hogy később gyógypedagógiai intézetben kellett taníttatni.
Elmesélte azt is, hogy az oroszok Maglód határából lőtték Ecsert, és egy olyan érdekes emléke is van, hogy látott egy orosz helikoptert, ami leszállt az ecseri káposztaföldön, a katonák megrakták káposztával a kosaraikat, majd felszálltak és elmentek.
Elmondta még, hogy akkoriban a tornaórájuk kint volt a szabadban, és aki rossz volt azt a falhoz állították a fal felé fordítva. Sokan voltak egy osztályban így egészen hosszú sor lett időnként. Ezen viszont a szülők rettenetesen felháborodtak – érthető módon – hiszen attól tartottak, hogy ruszki katonák félreértik a helyzetet, és egyszerűen csak legéppuskázzák a falhoz állított kisiskolásokat.
Egy tanárnőjére is visszaemlékezett, aki nagy lelkesedéssel beszélt a pesten harcoló ifjúságról, majd a forradalom után – ahogy Mária mondta – „jól befogta a száját”. Később, az ellenforradalom alatt 2 hétig nem volt tanítás.
Tivadar (63) már kicsit idősebb volt, 8-os. Zala megyében élt, Bucsuszentlászlón. A forradalom előtti estén állítólag valami furcsa történt: a levegő hideg lett, az ég pedig majdnem teljesen tiszta volt. A Holdat pedig felhőfoszlányok takarták kissé, kereszt alakban. Mindenki azt mondta, ez jel: háború közeleg. Másnap ki is tört a forradalom, ezt a Szabad Európa rádió útján tudták meg. Valódi rádiója akkoriban keveseknek volt, így maguk eszkábálta „kristályos” rádiót használtak. Hamarosan Csepel teherautók érkeztek élelmet gyűjteni és a falusiak küldték is fel a pesti munkásoknak, amit csak nélkülözni tudtak, hogy segítség őket. Egyik bácsi 100 liter pálinkát küldött fel hordóban („hogy legyen a pestieknek >>tütü<<”), arra pedig ráírta a nevét és címét, hogy majd küldjék vissza neki a hordót, de ebből csak baja lett, később megkereste őt az ÁVH… Az ottaniak meglévő pénzükből gyorsan iparcikkeket vásároltak, mert tudták, hogy a pénz elértéktelenedhet ilyen vészes időkben – egyikük, pl. több kocsiláncot vásárolt.
A forradalom hatásait több más dologban is érezték az ottaniak. Többek között egy hónapig németül tanultak a diákok és nem oroszul, valamint a börtönben ülők elengedését is megérezte a falu: élt ott egy köztörvényes bűnöző, egy többszörös gyilkos, akit a politikai foglyokkal egyetemben kiengedtek októberben: az áldozatok családtagjai össze-vissza verték a kiengedett bűnözőt.
Tivadar arra is visszaemlékezik, hogy a Bucsuszentlászló melletti erdőben szálltak meg az oroszok. Nem kaptak ellátást így a fagyott földből vájták ki a répákat, amiket tudtak, és egyszer egy géppuskás katona Tivadar anyjához is bekopogtatott, hogy kenyeret kérjen. A nő eleget is tett a kérésnek, az akkoriban sütött 6 kilós kenyerek egyikének a felét neki adta: félt ugyanis, ha nem teszi, akkor lelövik. Később, mikor az oroszok ellátmánya megérkezett ismét kopogtattak az ajtajukon: egy tiszt és az a katona, akinek Tivadar anyja kenyeret adott annak idején. Több kiló kenyeret és húskonzerveket hoztak. Beadták az asszonynak, majd elmentek.
November végén pedig Tivadar látta amint a 80 centis hóban Pestről menekülők sietnek gyalog (!) a határ felé – sokan nem „alkalomhoz illő ruhában”, például a hóban magas sarkú cipős nők meneteltek. Féltek vonattal vagy más járművel menni a határ közelébe, hátha megállítják őket, de Tivadar elmondása szerint az oroszok „tojtak rá”, hogy ki megy át a határon, határőrség pedig nem volt. Így állítólag könnyedén eljutottak ezek az emberek nyugatra.
Mesélt még egy osztálytársáról is, akit letartóztattak később, mert MUK-kos pólóban járt („Márciusban Újra Kezdjük!”). Végül 3 hónap után szabadult, és később a szocialista párt tagja lett…
Miután befejezte az általános iskolát feljött Pestre. Erről annyit mondott nekem, hogy egy évvel a forradalom után még mindig romos volt a főváros.
A dolgozat megírásához 4 ember emlékeit használtam fel és igyekeztem visszaadni, amit tőlük hallottam, bár a történetek néhol igen zavarosak voltak. Egyikük-másikuk élménybeszámolója előtt egy nagyon kevés családi háttér rajzra is szükség volt, így ezt a megfelelő helyeken megpróbáltam röviden és érthetően felvázolni. A helyszínek változatosak, bár első két „alanyom” még túl fiatal volt ahhoz, hogy sok emléke legyen ’56-ról, de talán ezek az apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az akkori élményeket és helyzetet kicsit jobban láthassuk.