mesél a tabló

 

Richter Gedeon Richter Gedeon

Richter Gedeon (1872-1944) 1901-ben alapította a Sas patikát az Üllői út és Márton utca sarkán ahol az restaurált formában ma is megtalálható. Később Kőbányán gyógyszergyárat alapított ahol 1908-ban kezdődött meg a termelés. Az első világháború idején a Richter-ben gyártott Hyperol fertőtlenítő használatát minden egészségügyi sátorban kötelezővé tették. 1912-ben kezdték gyártani a ma is forgalomban lévő Kalmopyrint. Az inzulin 1921-es felfedezés után 1923-tól már a Richter gyógyszergyár is gyártotta.
1929-ben Richter Gedeont kormányfőtanácsossá nevezték ki. 1942-ben a zsidótörvények folyományaként Richtert kitiltották a saját gyárából, bizalmas munkatársai útján otthonról irányította a céget. 1944-ben a gyár élére miniszteri biztost neveztek ki, és azt hadiüzemmé nyilvánították. Ugyanebben az évben Richter Gedeont hamis papírokkal próbálták menekülésre bírni, de ő bízott a rendszer vezetőiben, Horthyban, ennek ellenére a nyilasok az Újlipótvárosból kivitték a Dunapartra és a Dunába lőtték 1944. december 30-án.  

Kálmán Ödön Kálmán Ödön

Kálmán Ödön (1886-1951) 1911-től 1921-ig Jászberényi rabbi, majd 1931-től haláláig Kőbánya főrabbija. Az esküvői képen Kálmán Ödön két lánya Kálmán Zsuzsa (menyasszony), és Judit, Vidor Pál (vőlegény) az Újlaki templom rabbija valamint az esküvői násznép látható a Cserkesz utcai zsidó templom kapujánál. Vidor Pált és feleségét valamint Kálmán Juditot (Hahn Istvánnét) deportálták Vidor Annát az édesanyja a csodával határos módon mentette meg amikor deportálása előtt egy idegen beszkártosra (akkori BKV) bízta, hogy az vigye a kislányt Budáról Kőbányára. A lágerből való hazaérkezése után tudta csak meg, hogy a kislány tényleg sértetlenül megérkezett a nagyapjához. Férje és húga azonban a holokauszt áldozata lett. Lánya, Vidor Anna, nagyapjával a budapesti gettóba került, ahol Kálmán Ödön naponta temette a halottakat a Klauzál téren.

Auguszta-telep Auguszta-telep
Az Auguszta telepet 1919 és 1924 között katonai kórháznak építették. 1932-ben a kőépületeket és fabarakkokat egyhelyiséges lakásokká alakították át. Ez számított Budapest legszegényebb nyomortelepének, 1970-ben lebontották. A telepen összesen 843 lakás és 22 üzlet volt, átlagosan 6500 fő élt itt. 1938-ban lakásmegosztás révén tovább aprózódtak a lakások. 1944-ben az Auguszta telepet csillagos házzá nyilvánították, így sok zsidó család lakáscsere révén költözött be a telepre. A csillagos házak számát később szűkítették és az új listán az Auguszta telep nem szerepelt, de szemtanúk állítása szerint egészen 1944 decemberéig, az itt élő zsidók deportálásáig a telep mégis egyfajta gettóként működött.
Ecseri Lilla Ecseri Lilla

Ecséri Lilla Napló, 1944 (Egy tizenhat éves kislány naplójának eredeti szövege) :
„Hamarosan tovább meneteltünk és du. két óra körül keresztül- mentünk Kőbányán. Most már holtfáradtak voltunk. Egész éjszaka és egész nap meneteltünk már. Kőbányán rettenetesen dörögtek, légi riadó közben vonultunk Buda felé. A cipőm teljesen lejárt már, a vállam és lábam pokolian fájt. Kijelentettem, hogy nem bírom tovább, de Bözsi közbenjárására felülhettem egy szekérre, melyre a század összes tagjai felrakták a csomagjukat. S engem vitt a szekér előre a szakadó esőben.”

Grünfeld Judit Grünfeld Judit
Grünfeld Judit az Óhegy utcai Községi Polgári Leányiskola 4/a osztályának egyetlen izraelita vallású tanulója volt az 1943/44-es tanévben. A Vaspálya utcában lakott, innen vitték el és ölték meg a nyilasok őt és családját. Farkas Margit (Tóth Józsefné), Manyi néni mesélt róla. Az évkönyveket Lubas Margit (Manyi néni barátnője) fia, Zomborácz Tibor találta meg egy lomtalanítás alkalmával s adta oda édesanyjának. Így kerülhetett Grünfeld Judit neve és története erre a tablóra.  A család neve fölkerült arra az emléktáblára, amit Kálmán Ödön főrabbi helyezett el a kőbányai mártírok emlékére a Cserkesz utcai zsinagóga falán. Ez az emléktábla a templom renoválásakor a Kozma utcai zsidó temetőbe került. Ezen az emléktáblán olvasható Hahn Istvánnénak, Kálmán Ödön kisebbik lányának, Judit neve is.
Lefkovics Gyula

Kőbányán a Kápolna utcában volt Lefkovics Gyula és felesége Stern Margit híres cukrászdája. Stern Margit a Felvidéken, Füleken parasztlánynak öltözve vészelte át a 1944-45-ös évet, férjét először munkaszolgálatba, majd onnan Mauthausenbe deportálták. Innen tért vissza a felszabadulás után.

Karády Katalin

Karády Katalinnak az izraeli törvényhozás, a knesszet 1953-as törvénye alapján a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet a vészkorszak alatt tanúsított hősies, humanitárius tetteiért 2004 decemberében a Világ Igaza-kitüntetést adományozta